Túl világos
A FényHang-ciklus első esszéje · Ukrán fényzene 1910–1990
Hogyan lett a fény művészet ukrán földön — és miért nem a sötétség állta útját, hanem a rendszer saját „fényfeleslege”.
Túl világos (Nadto svitlo) a FényHang-ciklus első esszéje: egy gyakorló művész és kutató, az ungvári Fényzenei Színház és a Lux Aeterna alapítójának nézőpontja. Az 1910–30-as évek avantgárdjától az 1960–70-es évek fényzenei kísérletein át vezet egy olyan színházig, amelyben a fény és a hang végre egy ellenpont két egyenrangú szólamává vált.
Négy rész
- Prológus · 1910–1930Felszabadulás. Malevics, Bohomazov, Exter, Kurbasz, Szemenko, Szkrjabin, Schönberg, Kandinszkij, Roszlavec, Ljatosinszkij — és a fény első hajtásai: Redko „Fényhangja”, Baranov-Rossiné optofonja, az Archipentura, Vertov Lelkesedése. Aztán a törés.
- Az 1960–70-es évekA fény visszatérése: Florian Jurjev színzenéje, Jurij Pravdjuk fényfestészete, Szerhij Zorin optikai hangszerei, Valerij Poljovij fénypartitúrája, az odesszai „Szín, zene, szó” klub, a kazanyi konferenciák — és a „Csészealj”, a fényzene temploma, ahol egyetlen koncert sem volt.
- A Színház · 1982–1990Ungvár. Hetvenegy üléses terem, fényakna és élő fényzenekar; a Laseromantik két és fél évig minden nap; az Októberi Palota, az 1985-ös szeminárium, a Dinamo stadion, Artek — és a törés. Aztán a nagyszínpad és a Lux Aeterna.
- Epilógus · 2002–2007A kijevi planetárium kupolája: fény az ég alatt, sarki fény, a szerző saját szavai — és Szkrjabin pianissimója.
Két hang
Két szólam fut végig a filmen. Az egyik a fény és a hang, amelyek ellenpontot keresnek: hol csak kíséri a fény a zenét, és hol válik egyenrangú szólammá. A másik a művészet és a rendszer: termek, amelyeket nem engedélyeznek, megsemmisített festmények, és egy előadás, amelyet levesznek a műsorról, mert a stadionban „túl világos” volt.
Forma
Esszé, nem dokumentumfilm: nincs híradófelvétel, nincs rekonstrukció — csak fény, grafika, hang és szó. Minden kép kóddal készült; Redko művei kontúros értelmezésben jelennek meg. A film elsőként jelenti be Valerij Poljovij „Poéma zongorára és színorgonára” című művét, amelynek partitúráját ő maga adta át a Prometei archívumnak. Narráció ukránul. Időtartam: 42 perc.
Fejezetek
- 0:00Nyitány. Kijev, 1984. március 8.
- 0:32FényHang · Első esszé · Túl világos
- 0:38Prológus. Kezdetben nem volt fény
- 1:48A határok leomlanak
- 3:07A zene kilép önmagából
- 4:51Első hajtások
- 6:53Törés
- 8:25Az 1960-as évek. Olvadás
- 9:16Kijev. Florian Jurjev
- 11:49Harkiv. Jurij Pravdjuk
- 13:56Poltava. Szerhij Zorin
- 15:50Valerij Poljovij és a „Fény” csoport
- 19:01Odessza, Csernyivci és még harminc város
- 20:30Kazany, Odessza és a „Csészealj”
- 22:43Ungvár, 1973–1981
- 25:02Színház. Hetvenegy ülés
- 27:30Laseromantik
- 29:08A rendszer kinyitja ajtaját
- 30:181985
- 33:42A törés
- 34:11A nagyszínpad. 1987–1990
- 36:13Epilógus. Színpadok között
- 36:35A kupola
- 38:01Zenekar a kupola alatt
- 39:07Sarki fény
- 39:45A szerző szavai
- 41:13Pianissimo
- 41:39Stáblista
Daniel A. Freedman filmje · Free Dan Man · Forgatókönyv és szöveg: Daniel A. Freedman
A Lux Aeterna fényzenekara: Taras Vorotnyak, Attila Kurucz, Szaskó Kaszjan, Mikola Matvejev, Ihor Szkalszkij · Ügyvezető igazgató: Ernest Horvat
Hang: Jevhenij Sevcsenko (ElevenLabs) · Zene: Free Dan Man (Suno) · Claude (Anthropic) közreműködésével
V. Poljovij partitúrája a Prometei archívumból · Források: Janina Prudenko, „Ukrán fényzene”; D. Freedman archívuma
„SMART City” Multidiszciplináris Kutatások Tudományos és Oktatási Intézete, Ungvári Nemzeti Egyetem
luxaeterna.eu · svitlozvuk.freedanman.com · 2026