FényHang · kezdőlap ← Térkép
FényHang · Előadások

LIGHTMUSIC

A fényzene története Pitagorasztól a lézerszínházig

Megtekintés a YouTube-on

A film angol nyelvű; a YouTube-on automatikus magyar felirat is bekapcsolható.

Lehet-e a fény ugyanúgy művészet, mint a hang? Három évszázadon át papok, festők, mérnökök, táncosok és zeneszerzők próbáltak olyan hangszert építeni, amellyel a zenét látni lehet. E hangszerek többsége ma már nem létezik.

A LIGHTMUSIC alakról alakra meséli el történetüket, anélkül hogy bármelyiküket egyetlen elmélet mércéjével ítélné meg: Pitagorasztól és a szférák zenéjétől Castel szemcsembalóján, Rimington színorgonáján és Loïe Fuller selyem- és villanyfény-táncán át Szkrjabin Prométheuszáig és fényszólamáig, Thomas Wilfred néma Lumiájáig, Oskar Fischinger filmjeiig, a kazanyi Prometej irodáig, a Laseriumig, valamint a budapesti és az ungvári lézerszínházig.

Három kérdés

Három kérdés húzódik végig a filmen. Létezik-e rejtett szótár, amely a hangokat színekre fordítja? Mozoghat-e, lélegezhet-e, beszélhet-e a fény úgy, ahogy a zene? És mi marad egy fényművészetből, amikor kialszik a fény? E történet szinte minden hangszere elveszett — leégett, szétszerelték, háborúkban tűnt el, vagy egyszerűen kikapcsolták. A film azt követi, ami megmaradt: a gondolatot.

A film felépítése

Nyolc történeti fejezet vezet az ókortól a lézer koráig. Középen közjáték áll arról, mi is valójában a fényzene, Bulat Galejev elmélete nyomán: a szinesztézia mint asszociáció, nem ritka adottság; a fény és a hang mint két egyenrangú szólam ellenpontban; a fényzene mint a testtől megszabadított hangszeres tánc. Az utolsó rész spekulatív kérdést tesz fel: mit alkothatott volna Castel, Rimington, Szkrjabin, Kandinszkij, Wilfred, László Sándor, Baranov-Rossiné, Fischinger és Gidoni ködben futó lézerekkel, LED-falakkal, vetítéses térképezéssel, valós idejű szimulációval, mélységkamerákkal és gömb alakú termekkel?

Miért itt

A FényHang kutatási platform, amely a Lux Aeterna FényHang Lézerszínház (Ungvár, 1982 – napjainkig) örökségére épül. A film utolsó történeti fejezete a színház saját történetét meséli el: egy kizárólag fényzenére tervezett színpad, egy fekete „fényakna”, ahol élő fényzenekar játszotta partitúráit, a Presser Gábor A próba című művére készült Laseromantik, amelyet 1983 és 1985 között minden nap játszottak, majd a kijevi és szentpétervári kupolák és egy mobil planetárium.

Forma

A film stilizált, kóddal generált grafikákból épül sötét háttéren; az egyetlen fényképek néhány archív felvétel a Lux Aeterna színházról. A narráció angol nyelvű, személytelen. Játékidő: 66 perc, tizenegy fejezetben.

Fejezetek

A filmben szereplők

Művészek, feltalálók, zeneszerzők és gondolkodók, fejezetenként:

Hangszerek, irányzatok, műfajok

colour music, light-music, visual music, Lumia, synaesthesia, music of the spheres, ocular harpsichord, pyrophone, colour organ, Clavilux, Sarabet, optophonic piano, Sonchromatoscope, Light-Space Modulator, Lumigraph, MobilColor, Light Console, drawn sound, Variophone, ANS synthesizer, Prometei, Kristall, absolute film, abstract animation, Bauhaus, Suprematism, Der Blaue Reiter, Laterna Magika, Poème électronique, Polytope, Vortex Concerts, liquid light shows, Laserium, laser theatre, planetarium, fulldome, projection mapping

Koncepció, kutatás, szöveg és vizualitás: Daniel Fridman (Free Dan Man), rendező, a Lux Aeterna Fény- és Zeneszínház alapítója · Narráció: szintetizált beszéd
Elméleti közjáték Bulat Galejev nyomán
„SMART City” Multidiszciplináris Kutatások Tudományos és Oktatási Intézete, Ungvári Nemzeti Egyetem · uzhnu.edu.ua/en/metabook
metabook.freedanman.com · svitlozvuk.freedanman.com · luxaeterna.eu · daniel.freedman@uzhnu.edu.ua · 2026